Magyar az öngyilkosok nemzetközi himnusza

Világméretű öngyilkossági hullámot indított el a „Szomorú vasárnap”. Vajon mi állhatott a háttérben?

Magyarország nemcsak az öngyilkossági statisztikákban jár élen, még az öngyilkosok himnusza is magyar. Seress Rezső és Jávor László dala egészen különös, misztikumokkal és fájdalmas sorsokkal teli karriert futott be 1933-as keletkezése óta.

A világhírű dalt két évig szinte egy lélek sem ismerte. A lassú, szomorkás dallam és a súlyos dalszöveg akkor kezdte szédületes pályafutását, amikor 1935-ben egy lúgkövet ivott cselédlány teteme mellett a hatóság a Szomorú Vasárnap kottáját találta. Nem sokkal később Lédig László pénzügyminiszteri tanácsos egy taxiban lőtte magát szíven, mellette is a dal véráztatta kottája feküdt. Erre a két különös egybeesésre már az akkori újságok is felkapták a fejüket.  

[[adsense]]

1935. november 7-én a 8 Órai Újság „Gyilkos sláger” címen közöl cikket a dalról, a betiltását követelve. A dalról és az öngyilkosságokról szóló tudósítást a nemzetközi lapok is felkapják. Számos országban leközlik az újságok, és rövidesen már az „öngyilkosok himnuszaként” kerül a hírekbe. Néhány hónap elteltével még a New York Times hasábjain is megjelenik

Az újságcikkek hatására a dalt számtalan nyelvre lefordították, és végképp elindult világhódító útjára. Az évtizedek során angol, francia, de még orosz, finn vagy koreai nyelven is énekelték.

Az angol nyelvű verzióval állítólag kétszáznál is több öngyilkosságot hoztak kapcsolatba, mielőtt betiltották. Magyarországon 17, a dalhoz köthető öngyilkosságról beszélnek.

Hogy vajon tényleg a dal hatására követték-e el ezt a rengeteg öngyilkosságot, máig megválaszolatlan kérdés. Ne felejtsük, hogy a dal megjelenése éppen az 1929-33-as nagy gazdasági világválságot követő évekre tehető, amikor tömegek veszítették el munkahelyeiket, és egyébként is öngyilkossági hullám söpört végig Európán is az Amerikai Egyesült Államokon.

A dalt, mindettől függetlenül valóban több országban is betiltották, köztük Magyarországon is, ám nem az öngyilkosságok idejében. A második világháború alatt azért nem játszhatták a rádiók, mert Seress Rezső zsidó származású volt, a Rákosi rendszer pedig dekadens, polgári szerzeménynek minősítette a nótát, ezért került tiltólistára. Érdekesség, hogy az angol BBC játszási listájára a dal egészen 2002-ig nem kerülhetett fel!

A szerző sorsa legalább olyan tragikus, mint a Szomorú vasárnapé. Seress Rezsőt a zsidótörvények életbe lépésével előbb eltiltották a munkától, majd munkaszolgálatra küldték. Fél veséjét lerúgták illetve aknamezőkön kellett szolgálatot teljesítenie, míg egy német tiszt fel nem ismerte, és ki nem menekítette. Mire Seress végre hazajutott, felesége elhagyta. Depressziósan, végtelen magányban élt, pedig tengerentúli jogdíjai több százezer dollárt tettek ki.

Végül 1968. január 11-én végül ő maga is öngyilkosságot kísérelt meg, kiugrott a lakása ablakán. Ám túlélte a zuhanást, és kórházba szállították. Az esés hatására még felkelni sem tudott a kórházi ágyról, ám már annyira nem akart élni, hogy arra azért volt ereje, hogy megfojtsa magát a gipszéhez erősített dróttal.

A szomorú sors kapcsán stílszerűnek tűnik egy másik remek dal címével búcsúzni: „Miért hagytuk, hogy így legyen?!”  

Ne felejtsd el megosztani, hogy mások is lássák!

×