Legigazságosabb királyunk gyűjteménye

A corvina, vagy korvina; Mátyás király könyvtárának a Bibliotheca Corviniánának a kódexe. A corvina a latin corvus szóból eredeztethető. A corvus hollót jelent. Mátyás király jelképe a csőrében gyűrűt tartó holló volt. Mátyás király (1443-1490) könyvtára, - a Bibliotheca Corviniana - korának egyik legjelentősebb könyvtára volt. A reneszánsz Európában egyedül a vatikáni könyvtár volt az, mely méretben felülmúlta. A Bibliotheca Corviniana 2005 novemberében felkerült az UNESCO Világemlékezet (Memory of the World) listájára

Mátyás az 1460-as években kezdett el könyveket gyűjteni. Könyvgyűjtő szenvedélyét valószínűleg Vitéz János, Várad (maNagyvárad) püspöke valamint Janus Pannonius táplálták. Miután mindketten részt vettek a király ellen szervezett összeesküvésben, az ő könyvtáraik is a király gyűjteményébe kerültek. Mátyás 1476-ban feleségül vette Aragóniai Beatrixot, aki Nápolyból hozott magával gazdag könyvgyűjteményt. A Bibliotheca Corviniana gyarapodását segítették az itt dolgozó másolók, fordítók, könyvkötők és a beszerzők nemzetközi hálózata is. Mátyás megbízásából számos kötet készült firenzei műhelyekben. A könyvtár létesítése beilleszkedett a kor humanista törekvéseibe, a könyvek száma felülmúlta az firenzei Lorenzo „il Magnifico” Medicigyűjteményét is.

A király budai könyvtára a kortársak beszámolói és az utókor visszaemlékezései alapján csodálatos gazdagságú, fényűző fejedelmi alkotás volt. Ma már kevésbé hiszünk ezeknek a sokszor túlzó megállapításoknak, de bizonyos, hogy a maga műfajában valóban különleges képződménynek lehet tekinteni. A királyi könyvtár a budai palota két termét foglalta el, a Duna felőli szárnyban, közvetlenül a kápolna mellett. Az egyik teremben a görög, a másikban a latin kéziratok voltak elhelyezve, hasonlóan a mintaként szolgáló vatikáni pápai palota könyvtárához. A budai könyvtár termeinek boltozatait, a kor humanista elvárásainak megfelelően, csillagképek ábrái díszítették.

A freskókon szereplő feliratok meg is magyarázták értelmüket: az egyik teremben Mátyás születésének csillagállása, a másikban az uralkodó, illetve utóda, II. Ulászló cseh királlyá választásának együttállása volt látható. A könyvtár bővítése ugyanis - és ez nemcsak a Jagelló királyra utaló feliratból, hanem jó néhány ma ismert corvina kódex címereiből egyértelműen megállapítható -, nem fejeződött be Mátyás 1490-ben bekövetkezett halálakor. II. Ulászló még befejeztette azoknak a kódexeknek a díszítését, amelyek a budai miniátorműhelyben ekkor félbe maradtak, de azt a mintegy százötven kódexet, amelyeket Firenzében kezdtek el Mátyás megrendelésére, már nem tudta - vagy nem akarta - megszerezni.

Mátyás könyvgyűjtésének első szakasza kb. 1467-től 1472-ig tehető. Az 1467-es év Mátyás uralkodásában egy jelentős dátumnak mondható, hisz ekkorra szilárdította meg a hatalmát (cseh korona megszerzése, Ny-Európa felé nyitó politika), ekkor nyílik meg Pozsonyban az egyetem, és teret hódít a humanizmus az országban. Az optimális háttér tehát adott volt a könyvtár bővítéséhez. Ebben a korszakban Mátyást - mint az ókori irodalom nagy rajongóját és ismerőjét - főleg a könyvek tartalma érdekelte (a fennmaradt 170 hiteles Corvina kötetből 56 db az ókori híres szerzők műveit tartalmazta). Az 1470-es években tovább gyarapodott a könyvtár, méghozzá Janus Pannonius (1434-1472) és Vitéz János (1408-1472) könyveivel. A könyvtár életében ezután három évig stagnálás következett be, nem gyarapodott számottevően a kötetszám. Fontos megemlíteni az első könyvtárost Galeotto Marzio-t (1427-1497 körül), aki barátja Janus Pannonius hívására érkezett  Magyarországra és 1465-től élt Budán. A könyvtár életének második szakasza 1476-ra tehető, amikor is Mátyás 33 éves korában (uralkodásának 18. évében) elvette feleségül a nápolyi királylányt Beatrixot. A könyvtárra ebben az időben nagy hatást gyakorol az itáliai humanizmus, rengeteg kódex érkezik Nápolyból. 1485-ben Mátyás 8 ezer fegyveresével elfoglalja Bécset, ami a Corvina Könyvtár életében is fordulópontot jelent. Ettől az időponttól Mátyás is nagyobb hangsúlyt helyez a könyvállomány díszítésére, mint a tartalomra.

Kik voltak a könyvműhely mesterei?

Attavante degli Attavanti, a kor egyik legkeresettebb firenzei miniátora, mai ismereteink szerint mintegy harminc kódexet díszített Mátyás számára. Ezek közül is kiemelkedik pompájával az a Breviárium, amely ma a Vatikáni Könyvtárban található. Gazdagon díszített lapjain reneszánsz épületeket, antik pénzek és kámeák utánzatait, színesen örvénylő, antikizáló levélornamentikát, és nem utolsósorban, sokalakos figurális kompozíciókat találunk.

Az egyiken például, amely Szent Pál prédikációját ábrázolja, a hallgatóság első sorában ott találjuk a magyar uralkodót, mellette Corvin Jánost, valamint a földön térdelve Aragóniai Beatrixot. A brüsszeli Missale Romanum kánonképén pedig a Keresztrefeszítés nagyszabású kompozíciója bontakozik ki, a lapszéldíszen pedig a Passió-ciklus egyes jelenetei. (Az alsó részen, a Keresztelés kompozíciója Verrocchio és Leonardo híres oltárképének hatására vezethető vissza.)

Természetesen ezen a miniatúrán is ott látjuk a magyar király ideálportréját. Mátyás számára dolgozott a némileg invenciózusabb miniátor testvérpár, Gherardo és Monte di Giovanni is. Ők díszítették annak a háromkötetes Bibliának az utolsó kötetét, amely azonban a király váratlan halála miatt, befejezetlenül maradt Firenzében. A Psaltérium-kötet kettős címlapjának építészeti keretbe foglalt jelenetein Dávid történetének epizódjai elevenednek meg, de e történet, a Góliát és a filiszteusok felett aratott győzelem, valójában az első címlapon, a francia király, VIII. Károly társaságában megjelenő Mátyás királyra utal: ő az új Dávid, aki legyőzi ellenségeit, a törököket és a német-római császárt.

A könyvnyomtatás 15. századi megjelenése a későbbiekben jelentősen befolyásolta a humanista kultúrát. Az első magyarországi nyomda Budán, Mátyás pártfogásával, és elsősorban a humanista érsek és kancellár, Vitéz János kezdeményezésére jött létre, amelyet a német származású, de korábban Rómában dolgozó Andreas Hess alapított 1472-ben. A következő évben itt látott napvilágot az első magyarországi nyomtatott könyv ( inkunábulum ), a Chronica Hungarorum. Hess nyomdája csak néhány évig működött, az előbbi művön kívül még itt jelent meg egy Nagy Szent Vazul (Basilius Magnus: De legendis poetis) és Xenophón (Apologia Socratis)műveit tartalmazó, humanista olvasóközönségnek szánt kötet is. Hess budai működése után néhány évvel létesült egy másik nyomda is, amelyet egyik kiadványa alapján Confessionale nyomdának nevezünk. Mai ismereteink szerint 1477 és 1480 között itt jelent meg egy Szent Jeromos életéről írt rövid traktátus.

 Ulászló és II. Lajos (1506-1526) uralkodása alatt megkezdődött a könyvtár legértékesebb példányainak az elhurcolása. Ebben élen jártak a külföldi követek csakúgy, mint a (bécsi) humanisták. Az állomány nagy része azonban még megvolt, egészen 1526-ig, amikor Szulejmán bevette Budát. A szultán a várost felégette, a királyi palota kincseit - valószínű, hogy a corvinák nagy részével együtt - pedig birodalmába szállíttatta. Számos példány került keletre, főleg Konstantinápolyba, illetve feljegyzések tanúskodnak egyes könyvek elpusztításáról is. A magyar közvélemény azonban nem hitte, hogy a híres könyvtár elveszett volna. A későbbiekben számos sikertelen magyar és külföldi próbálkozás történt a könyvtár visszaszerzésére (Bethlen Gábor, Pázmány Péter, I. Rákóczi György, Esterházy Miklós stb.). Először Péter Lambeck (1628-1680) bécsi udvari könyvtáros volt az, aki 1666-ban bejutott a könyvtárba, azzal a feladattal, hogy az udvari könyvtár számára megszerezze a corvinákat. Sajnos azonban ő is csak három (címer nélküli) példányt vihetett magával. Buda 1686-os visszafoglalása után mintegy 300 db-ot a hasonló stílusú könyvekből a bécsi császári könyvtárba vittek. Ezek azonban egyszerű, dísztelen, címer nélküli példányok voltak csupán. Valószínű, hogy ez az oka annak, hogy a török nem zsákmányolta el őket. A corvinák azonban mégsem tűntek el nyomtalanul, hisz a Nyugat-Európába „menekített” példányok a legértékesebbek voltak (főleg görög szerzők művei eredeti nyelven, vagy fordításban) és ezek jelentős mértékben hozzájárultak a humanizmus fejlődéséhez

Csapodi Csaba irodalomtörténész szerint: Mégis, legalább mennyiségben, a könyvtár zöme még együtt volt akkor, amikor Szulejmán szultán 1526-ban bevonult Budára. Pestet, Budát elhamvasztotta, de a királyi palotát megkímélte ettől a sorstól. „Mivel benne tartózkodott, nem tartotta illendőnek a fölégetését." De „a nyomorult királynak a várban levő tömérdek kincsei, házi berendezése, ágyúi, ágyúgolyói lefoglaltattak". A tömérdek elhurcolt zsákmány közt kellett lenniük a Corvina Könyvtár díszes köteteinek is, mert ettől kezdve sorra bukkannak föl korvinák Konstantinápolyban, és a végső maradványokat 1862-ben a Magyar Tudományos Akadémia egy küldöttsége megtalálta a szeráj helyiségeiben. Ezek egy-két kivétellel ma szultáni ajándékként Budapesten vannak.

Ne felejtsd el megosztani, hogy mások is lássák!

×