Magyarország bebizonyította: példátlan összefogásra is képes!

Hazánk egy emberként segített a húsz éve egy ablaktalan ólban élő fehérvári férfinek!

Skrenyó Csaba nem kevesebb, mint 20 éve élt villany, fűtés és víz nélkül. Ablaktalan, ponyvával letakart ólja Székesfehérvár maroshegyi hétvégi házas övezetében található.

A férfi ingatlancsere útján húzta meg magát a maroshegyi hétvégi házas övezet egyik dűlővégén – írta annó a Feol. A bódé - legyen akármennyire szegényes - rendben van tartva: egy papírdarabot sem látni eldobva, és néhány kis facsemete akkurátusan körültányérozva, a felkapált, rendben tartott sorok közé valami kevés zöldféle ültetve. A vacak vizesvödör, a maroknyi tűzifa, az ócska teásibrik szép rendbe állítva a téglákon.

A nehéz sorsú férfin esett meg Bakos Jánosné szíve, aki nem bírta nézni, hogy Csaba telente abban a lyukban didereg. A férfi nagy álmát is elmesélte neki, hogy az ablaktalan ólból a derékig érő gazos terület másik felére költözhessen. Az ott álló álomház ráadásul akkor épp eladó volt, 400 ezer forintot kértek érte. Az egyetlen közmű a villany, de már ez is hatalmas luxusnak számított Csaba eddigi életviteléhez képest.

Az emberek pedig csodák csodája elkezdtek Csaba álmára gyűjteni! Nem volt sima ügy, de most úgy tűnik végre megoldódott a férfi lakhatása.

Nagyjából 250 ezer forint gyűlt össze megsegítésére. Ám az “álomház” tulajdonosa az ott szereplő felirattal ellentétben mégsem adta el az ingatlant, amire Csaba annyira vágyott, így más megoldást kellett keresni. Fel is adhatták volna, de hatalmas volt a segítő szándék.

Sikerül elintézni, hogy a kalyiba melletti telek tulaja eladjon egy darabot a földjéből, hosszű hónapok munkájával építési engedélyt szereztek rá, majd egy fehérvári karitatív szervezet vett egy kész faházat rá. Az alapot és a tereprendezést is jószívű emberek ingyen végezték el.

Magyarország összefogott, így ezentúl egy takaros kis faházban töltheti mindennapjait a férfi.

Csabának így lett egy háza. Erős és stabil. És még ablaka is van.

A régi és az új otthon…

Kocsis Noémi, Csaba jóakarója elmondta:

“Mindeközben Skrenyó Csaba még mindig rendben tartja a régi, viharvert kunyhóját is. A kannában víz, a telek ismét szépen felgereblyézve. És ragaszkodik ahhoz, hogy a kezében legyen a hivatalos használatba vételi engedély, csak utána költözik be majd az új faházba. Amibe persze jó lenne még valami fűtés is majd – de mégis: már ki tud nézni a maga zsebkendőnyi világába, s a vizes edényét nem kóbor kutyák, meg patkányok kerülgetik majd, s nem úgy kell belőle egy vasdarabbal jeget törni, ha az ember inni, mosakodni akar. A viharvert, ablaktalan lyukból, amelyben két évtizedig élt, a pár méterre lévő “palotába” költözhet majd, s mindezt az emberek összefogása nyomán veheti birtokba. A képen elöl az új ház és hátul a régi. És ez igenis egy sikertörténet.”

Mi lenne, ha mindig így viszonyulnánk egymáshoz? Legyen ez egy megkésett ám annál szebb 2018-as fogadalom! <3

Ne felejtsd el megosztani, hogy mások is lássák!

×