Felszállt a buszra egy mozgássérült fiú, de senki nem akarta átadni a helyét. Egy nő megelégelte és így szólt:

Mindannyian voltunk már úgy, hogy felszállt a buszra egy idősebb hölgy, úr vagy akár egy mozgássérült ember és a fent lévő utasok csak néztek ki a fejükből, de eszükbe nem jutott volna, hogy átadják a helyüket...

Persze nem állítjuk, hogy az üvöltözve követelés a legcélravezetőbb ilyen helyzetekben, de hát úgy tűnik a népet nevelni kell...

Most jött is egy hölgy, aki rendbe tett egy ilyen kellemetlen helyzetet:

"Állok hátul, hallgatom a kis reggeli wake up zenémet. Felszáll egy mozgássérült (két bottal) kisfiú a buszra nagy nehezen. Senki meg nem mozdulna, de senki, hogy átadja a helyét...Nem kellett sok, hogy elszakadjon a cérna nàlam, fülhallgató kiszed és mondom:

- A busz hátsó, ülő felétől egy kis figyelmet kérnék! Most, hogy végig nézték és bámulták a kisfiút, majd nagyvonalúan elfordították a fejüket ahelyett, hogy felállt volna valaki és átadta volna a helyét gratulálok! De most Te, aki ilyen jól ülsz, felpattansz, hogy le tudjon ülni, mert majdnem a végállomásig megy a fiú! 

Beszélni se nagyon tudott a kissrác, de bólintott, hogy köszönöm. Nincs mit kölyök! Egyen ketten tapsoltak akik szintén álltak, aki meg ült, az meg engem bunkózott le..."

Szerinted jól tette, hogy beleszólt, vagy maradt volna inkább csöndben?

Ne felejtsd el megosztani, hogy mások is lássák!

×