A világ legpechesebb emberei, akik vérfagyasztó halált haltak

Zuhanás közben valószínűleg megfogadta magában, hogy soha többet nem hisz egyetlen mesterembernek sem. Ilyen eset Magyarországon valószínűleg nem fordulhatna elő. Nem csak azért, mert...

Néhány pihent agyú fickó megalapította a Charles Darwin díjat.

Ezt kizárólag posztumusz ítélik oda azoknak a legkülönbözőbb módon elhalálozott nyomorultaknak, akik utolsó cselekedetükkel igazolták Darwin evolúciós elméletét, amely szerint az ember igenis a majomtól származik, ugyanakkor nagy jót cselekedtek, hogy halálukkal megszűnt génállományuk terjedésének lehetősége.

Az első nyertesnek 1994-ben ítélték oda a díjat: egy amerikai férfi kapta, aki egy pohár ingyen szóda reményében addig rángatta a Coca-Cola automatát, míg az végül ráborult, és agyonütötte. És ez még a jobbik eset, mert itt ő lett saját hülyesége áldozata.
Nálunk az ólomgyűjtők Porbolyon addig rángatták a fénysorompót működtető akkumulátort, míg vonatszerencsétlenség lett belőle.

Az 1995-ös győztes viszont igazán vállalkozó kedvű férfiú lehetett, nyugodjék békében. A sebesség volt a mániája, ezért beszerzett egy gyorsítórakétát, ami a Jumbo Jetek felszállását segíti, ráerősítette az autójára, és a nevadai sivatagban kipróbálta. A halála előtti pillanatokban valószínűleg ráébredt, hogy a rakétát csak bekapcsolni lehet, ki már nem, emiatt aztán körülbelül 480 kilométeres sebességgel szétkenődött a Sziklás hegység oldalán...

Az 1996-os Darwin díjra tíz-egynéhányan pályázhattak, s a nemzetközi Net-zsüri döntött végül a győztesről. Ám érdemes megemlítenünk valamennyi jelöltet, hátha mégiscsak elgondolkoznak a természettudósok, akik a majommal közös ősről beszélnek csak, de tagadják a közvetlen rokonságot.

Eséllyel indulhatott a versenyen az a férfi, aki exbarátnője kocsijának ablakát be akarta törni pisztolyával, ám közben elsült a fegyver és agyonlőtte magát. Honfitársa viszont úgy kívánta megszerelni furcsa hangokat adó mezőgazdasági munkagépét, hogy befeküdt alá és megkérte a barátját, induljon el vele. Holttestét igen nehéz volt azonosítani.

Az a torontoi férfi pedig aki 23. emeleti lakásának erkélyén akarta a kihelyezett madáretetőt megtisztítani, könnyen felismerhető volt a kezében szorongatott madáreledelről. Más kérdés, hogy a fejéből nem sok maradt, de talán nem kerekes székre kellett volna felállnia az erkélyen.

Hasonló módon járt az az ügyvéd, aki egy irodaház 24. emeletén a hozzá beosztott joghallgatóknak kívánta demonstrálni a panoráma üvegablak törésbiztonságát - amiért a készítők garanciát vállalnak - és ezért teljes lendülettel nekirohant. Zuhanás közben valószínűleg megfogadta magában, hogy soha többet nem hisz egyetlen mesterembernek sem. Ilyen eset Magyarországon valószínűleg nem fordulhatna elő. Nem csak azért, mert nincsenek ennyire magas épületek, hanem mert aki egyszer is építkezett, az biztos, hogy a kőművest küldi fel először a lépcsőn, a gázossal gyújtatja be a kazánt, az asztalost fekteti a galériára, vagy az üvegest kéri fel a demonstrációra.

Egy kis egyiptomi faluban egyszerre hatan pályázhattak a megtisztelő nyereményre. Az ebédre szánt csirke bemenekült a kútba, ezért a 18 éves fiú utána mászott. Csakhogy nem tudott úszni, ezért elobb egymás után három testvére, majd két szomszéd indult segítségére. A mentők később csak nagy nehézségek árán emelték ki a hat holttestet és a csirkét, amely azonban túlélte a viszontagságokat.

Diétázni veszélyes dolog, könnyen végzetessé válhat. De a Darwin-díjra jelölt bloomburgi férfi önként fogta magát diétára: módszere szerint csak babot, és káposztát fogyasztott. Ez még nem lett volna baj, de egy kétszer két méteres helyiségben aludt, és éjszakára magára csukta az ablakot. Reggelre gázmérgezésben meghalt.

Két gyilkos is jelöltként szerepel a listán. Mindkettőjüket villamosszékbe küldték, ám végül kegyelemből életfogytiglant kaptak. Hiába, végzetük utolérte őket: az egyik a tévét próbálta megjavítani a cellában a fém vécécsészén ülve, a másik házilag barkácsolt fejhallgatót, de mindketten halálos áramütést szenvedtek.

Ugyancsak így járt az a horgász, aki egy drót segítségével áramot vezetett a horgásztóba, hogy halakat fogjon, ám megcsúszott a parton és beleesett a vízbe. A többi pecás alaposan meglepődött, mikor a holtteste fennakadt a horgukon.

Komoly esélyes a Darwin-díjra az a St. Louise-i bolti tolvaj, aki úgy akart kolbászt lopni egy boltból, hogy egy darabban lenyelte a torkába. Kihúznia azonban már nem sikerült, és mire a mentosöknek sikerült eltávolítaniuk a csaknem húsz centis kolbászt a torkából, már késő volt.

Az állatvédők bizonyára kárörvendően hallják annak a kaliforniai vadásznak az esetét, aki lelőtte a felette lévő sziklán álló szarvast. Az pedig pont ráesett és agyonütötte, bosszút állva "gyilkosán".

És egy eset Texasból: helyi hajléktalanok rézkábeleket akartak lopni, ami úgy tűnik, odakint is bevett szokás. ám ezúttal a feszültség alatt lévő vezetéket szemelték ki maguknak, s ennek végzetes következményei lettek.

Nos, mint azt láthatjuk, jelöltek vannak bőven. A Darwin-díjat végül is egy petárdás férfi nyerte meg, aki úgy szerette volna megtréfálni barátait egy házibulin, hogy a szájába vette a petárdát. Ami annak rendje és módja szerint fel is robbant, nem sokat hagyva a szerencsétlen fickó fejéből.

Érdekesnek találtad? Akkor ne felejtsd el megosztani!

Ne felejtsd el megosztani, hogy mások is lássák!

×