Szituációk a közelmúltból, amit mai tinédzserek már sosem fognak átélni!

Ó azok a boldog 80-as és 90-es évek! Aki akkor nőtt fel tudja, hogy a világ egy mai fiatal tapasztalataihoz képest teljesen más volt, és főleg a technológiai változásoknak köszönhető, hogy az élet egyszerűbb lett. Azért mi szerettünk akkor gyereknek lenni! :) 

Meginvitálunk titeket egy kellemes nosztalgiázásra, és bár igaz, hogy az idő mindent megszépít, azért akkoriban nem voltak olyan idegesítőek ezek a dolgok! Sőt, ezek miatt inkább az utcán, a környéken és elsősorban más gyerekekkel töltöttük az időt különböző monitorok bámulása helyett!

A mai tinik viszont sosem fogják átérezni, milyenek is voltak ezek az apró, mindennapos dolgok!
Például tisztám emlékszem arra az időre, amikor csak vonalas telefon volt otthon, vagyis ha hívást vártunk, készenlétben kellett ülni a telefon mellett. Viszont az összes barátunk telefonszámát fejből tudtuk. És tuti, hogy egy csomóra még ma is emlékszünk.
Emiatt a barátainkkal általában csak a családunk jelenlétében tudtunk beszélni telefonon, mivel általában csak egy telefon volt, a nappaliban.

Fel kellett hívni a mozit azért, hogy megtudjuk, melyik filmet mikor vetítik. Alig találtuk a mozi telefonszámát a legalább tízkilós, lehetetlenül apró betűs telefonkönyvben.

Addig nem tudtuk meg, hogyan sikerültek a fényképek, míg el nem fotóztuk a filmtekercsen lévő összes kb. 30 db kockát, amit aztán pár nap(!) alatt előhívtak nekünk a laborban.... és aztán kiderült, hogy a legtöbb fotó egyáltalán nem úgy sikerült, ahogy azt elképzeltük.

A mai tinik sosem fogják átérezni, mikor már órák óta ültünk a rádió előtt, ujjunkkal a rec gombon, hogy aztán fel lehessen venni kazettára az aktuális kedvenc számunkat. (aminek a végébe persze tutira belebeszélt a műsorvezető, így lehetett bosszankodni állandóan...)

És ugyanezt csináltuk a tévé előtt, hogy végre lássuk azt a bizonyos videóklipet.

A pillanat, amikor rádöbbentél, hogy nincs egy üres videokazetta sem otthon, pedig 5 perc múlva kezdődött a műsor, amit fel kéne venni.

Amikor nyilvános telefonfülkéből kellett telefonálni, vagy a legjobb: amikor ott vártuk, hogy keressen minket valaki a megbeszélt időpontban. Ugyan ez a találkozókkal. Nem lehetett az utolsó pillanatban lemondani, ha egyik nap megbeszélted, ott kellett lenni időben!

Amikor pár hét után összekarcolódott a kedvenc CD-nk, és elkezdett akadozni a lemez…

 A szenvedés, amikor a discman nem fért el a zsebünkben, ezért kézben kellett tartani még a buszon is, emiatt pedig már kapaszkodni sem lehetett. És amikor még nem volt beépítve a “modern” rázkódásvédelem, szóval egy dal nagyjából 10-szer megszakadt a legkisebb mozdulatra is.

Sosem fogják a mai fiatalok átérezni, milyen fergeteges érzés volt megvenni a kedvenc zenekarunk albumát, aminek a borítója egy dalszövegeket és fotókat tartalmazó kis füzetecske volt! A kiábrándító érzés, amikor csak egyetlen dal miatt vettünk meg egy egész albumot, amiről aztán kiderült, hogy unalmas és a többi szám nem is tetszik.

És ki ne emlékezne arra, amikor a teletextről kellett kideríteni a TV-műsort, és az oldalak végignézése legalább fél óráig tartott?

Vagy amikor a videotékában derült ki, hogy nem nézhetjük meg a filmet, amit akartunk, mert valaki gyorsabb volt, és kivette előttünk...

Emlékszel ezekre? Akkor oszd meg ismerőseiddel is!

Ne felejtsd el megosztani, hogy mások is lássák!

×