Hajszálon múlott, hogy eltűnjön a pszichiátria süllyesztőjében ez az "őrült" nő, mikor orvosa arra kérte, rajzoljon. Mikor meglátta a művet, rögtön tudta mit kell tenni!

Ki beteg és ki őrült? Figyelem, velünk is megtörténhet, tanuljunk Susannah Cahalan történetéből, aki az egyik pillanatban még sikeres és feltörekvő fiatal újságíró volt, másnapra pedig erőszakoskodó és hallucináló őrült vált. Horrorisztikus, de igaz!

Susannah tünetei kezdetén először csak azt hitte, hogy poloskák vannak lakásban, de a kiérkező rovarirtó nem talált semmit. Ezután a lány napról-napra sűrűbben volt letargikus állapotban,a hétvégére még imádott munkahelyén sem jelent meg. Egyre inkább paranoiássá vált és elkezdett hallucinálni, még legközelebbi hozzátartozói is alig ismerték rá. Végül ő maga és rohamai is kezelhetetlenné váltak, kórházba került.

De ahelyett, hogy segített volna rajta a számos különböző kezelés, állapota csak rosszabbodott. Agresszív volt, erőszakos volt a nővérekkel, és nem egyszer megpróbált megszökni. Még családjával agresszíven bánt, így az orvosok arra következtettek, hogy a fiatal nőnek ideg összeroppanása van. azt pedig nem kórházban, hanem a pszichiátrián akarták kezelni, ahol az ilyen erőszakos betegek akár éveket is eltölthetnek, benyugtatózva, rendes diagnózis híján. Már nagyon közel voltak hozzá, hogy átkerüljön a másik osztályra, mikor utolsó próbaként hívtak hozzá egy kiváló szakembert: Dr. Souhel Najjar-t.

Annak érdekében, hogy megtudja, mi a baja Susannah-nak, Dr. Najjar úgy döntött vér és röntgenvizsgálatra küldi. Ám mindezek előtt elvégzett egy nagyon egyszerű tesztet: arra kérte, hogy rajzoljon egy órát. Ahogy meglátta az eredményeket, rájött, hogy a feltételezése helyes volt: Susannah “őrültségének” betegség volt az oka!

Susannah az órájára az összes számot jobb oldalra rajzolta, ami agykárosodásra utalt. Miután további vizsgálatot végeztek, Anti-NMDA receptor betegséggel diagnosztizálták. Az Anti-NMDA receptor agyvelőgyulladás egy immun-rendellenesség, amit ha Dr. Najjar nem állapít meg időben, Susannah talán még kómába is esik, és meghal. De a helyes diagnózis és a megfelelő gyógyszer lehetővé tette, hogy teljesen meggyógyulhasson.

Susannah-t közel egy hónapig a kórházban tartották. Amikor vissza emlékszik ezekre az időkre, mindig eszébe jut, hogy mennyire irreális az egész:

“Mert a szó szoros értelmében nem emlékszek arra a hónapra, amikor kórházban voltam. Az orvosi feljegyzésekre kellett hagyatkoznom, továbbá az interjúkra az orvosokkal, interjúkra a családommal, interjúkra a barátommal.”

Később megírta az “utazását” a könyvében, melynek a címe “Lángoló agy“, amelyről idén készül egy film is.

Elképesztő vékony a normalitás és az őrület közötti választóvonal, amit akár melyik pillanatban felboríthat egy betegség... vigyázzunk, és sose hagyjunk nyitott kérdéseket! 

Ne felejtsd el megosztani, hogy mások is lássák!

×